Az asztma diagnosztizálása a kórelőzmény felvételével kezdődik, majd a fizikális vizsgálat következik, ezután pedig speciális allergia vizsgálatra kerül sor.
Lényeges megemlíteni, hogy az asztma tünetei hasonlóak más betegségéhez, például a tüdőtágulatéhoz, a korai stádiumban lévő pangásos szívelégtelenséghez, vagy a hangszál megbetegedéseihez, fontos az ezektől való elkülönítése.
A vizsgálat menete, típusai
A vizsgálat során az orvos elsőként felveszi a kórelőzményt. Második lépésként fizikális vizsgálatra kerül sor. A diagnosztizálás keretében ezután speciális allergia vizsgálatok következnek.
Többnyire a légzésfunkciós vizsgálat kerül sorra, amellyel meghatározható a légzés során ki- és beáramló levegő mennyisége, valamint sebessége. Fontos mutató az ún. csúcsáramlási sebesség, amelyet egy készülék segítségével a diagnosztizált asztmás beteg az otthonában, önmagának is ellenőrizhet a későbbiekben.
A légzésfunkciós vizsgálatokat elvégezhetik a légutakat megnyitó hörgőtágító gyógyszerek bevétele előtt, illetve utána is. Amennyiben a légzésfunkciók a hörgőtágító gyógyszerek segítségével javulnak, gyanítható az asztma.
Az asztmás légutakban kialakult gyulladás diagnosztizálása a kilégezett nitrogén-monoxid gáz koncentrációjának mérésével is kivitelezhető egy erre alkalmas készülékkel. A magas nitrogén-monoxid koncentráció a kezeletlen asztmára utal.
