Eperallergia

A sok vitamint tartalmazó szamóca rendkívül egészséges, de sokaknál vált ki allergiás reakciót.

Az eperallergia rendszerint közvetlenül a gyümölcs vagy valamilyen epertartalmú étel elfogyasztása után jelentkező ételallergia, leggyakoribb tünete a szájban keletkező viszketés, amellyel sok esetben jár együtt nyelvduzzanat, légzési nehézség vagy hasi görcs is.

Az esetek nagy részében könnyező szem, a bőrt beborító piros, viszkető foltok, illetve csalánkiütés, azaz a test különböző pontjain megjelenő vörös duzzanatok is kialakulhatnak.

Eper – két éves kor alatt inkább kerüljük el

Noha nem olyan veszélyes, mint mondjuk a mogyoróallergia, azért a szakértők javaslata alapján két évnél fiatalabb gyerekek esetében érdemes kerülni az eperfogyasztást (és általában az aprómagvas gyümölcsök fogyasztását), hogy a későbbiek során ne lépjenek fel érzékenységi reakciók, és felnőttként is nyugodtan fogyaszthassák.

Az eperallergia valószínűleg összefüggésbe hozható a gyümölcs színével. Svéd kutatók ugyanis megvizsgálták a nálunk kapható fehér színű eperfajtát, amely nem okoz allergiás reakciókat. A kutatók megállapították, hogy a piros eperben szerkezetileg nagyon hasonló fehérjék találhatók meg, mint amilyenek az allergiás reakciót ugyanúgy kiváltó nyírfapollenben is felbukkannak, így aki ez utóbbira allergiás, annál várható a keresztallergia megjelenése az eperfogyasztást követően.

Álallergia eperre

Fontos tudni, hogy az eper azon élelmiszerek közé tartozik, amelyek álallergiát okoznak magas hisztamin-tartalmuk, vagy a szervezet hisztamintermelésének fokozása révén. Ilyen, úgynevezett pszeudoallergiát okoznak a halak, tenger gyümölcsei, érett sajtok, füstölt húsok, a vörösborok egyes fajtái, savanyú káposzta, bizonyos zöldség- (paradicsom, paprika, borsó, lencse, bab) és gyümölcs-félék (banán, ananász, eper), szegfűszeg, fahéj, olajos magvak (mogyoró, dió) és a csokoládé.

Emellett bizonyos gyógyszerek (kontrasztanyagok, izomlazítók, fájdalomcsillapítók, egyes vérnyomáscsökkentők, némely fogamzásgátlók) és vegyszerek is okozhatnak panaszt, akárcsak a tartósítószerek (szalicilsav és benzoesav) és egyes élelmiszeradalékok is. Ilyen többek között a tartaricin (E 102), a kinolinsárga (E 104), az erythrosin (E 127), az indigotin (E 132), a benzoesav és annak származékai (E 210–E 219), a szulfitok (E 220-E 227) és a glutaminsav (E620–E 625) nevű ízfokozó. A leggyakoribb tünetek közé elsősorban az emésztőszervi panaszok, a fejfájás, a migrén, bőr- és légúti gyulladások, illetve az ízületi fájdalmak tartoznak.

Az álallergia nem immunológiai betegség, kialakulásában a hisztaminnak van főként szerepe. Amennyiben valakinél hirtelen megjelenik az allergia súlyosabb formája, és a tünetek sem enyhülnek, az orvosok antihisztamin tartalmú szerek segítségével próbálják kezelni a kiütéseket, ödémákat vagy görcsöket. Mivel az allergia bármely életkorban felbukkanhat, ezért érdemes odafigyelni, milyen élelmiszer fogyasztása után jelentkeznek enyhe vagy súlyos tünetek, hogy az orvosok könnyebben megállapítsák, melyik allergén jelenti a problémát.


close